Amikor eljön a jó idő és a horgásszezon, mindig készítek egy 20-30 darab drótelőkét. Előfordult, hogy elfogyott és szerettem volna még csukát fogni, ezt már inkább megelőzöm, és mindig van nálam bőven.

A boltban készem kapható drótelőkék javarész túl rövidek, rossz minőségű kapcsokkal vannak szerelve és otrombák. Nem világos a számomra, hogy mire lehet használni egy 15 centis, kb. 25 kg teherbírású drótelőkét.

Lehet kapni a horgászboltban sodrott drótot tekercsben, én abból készítem. Kis fémhüvelyekkel, amiket rá kell roppantani fogóval. Jó minőségű a drót, és erős. Egy ilyen előke teherbírása kb. 8kg, ami bőven elég a csukapergetéshez, illik a vastagabb fonott zsinórhoz. (Én azt szeretem, ha a zsinór erősebb mint az előke.) Nagyon egyszerű az elkészítése.

Számomra az a nagy előnye, hogy tetszőleges hosszban tudom elkészíteni az előkét (35-40cm hosszút szoktam) és a puha drótfonat nem rontja el a műcsali mozgását.

Szükség van hozzá jó minőségű és erős kapocsra (Berkley és Rapala márkanéven láttam, utóbbi fényes acél, másik fekete. Szándékosan nevezem meg, mert nagyon erős és jól forog, soha nem volt vele gond. Drága, kb. 50ft/db), a fonott drótra, a kis hüvelyekre, kúpos csőrű fogóra és drótot vágó célszerszámra.

A zsinór teherbírásához passzoljon a forgókapocs.

Lépésről lépésre:

Legyen kicsi a hurok, és picit álljon ki a drót vége a cső alól, hogy a próbánál lehessen látni nem csúszik-e meg.

Először a hurok felöli, aztán a másik részen nyomjuk össze, kicsivel a cső vége előtt.

Az egyik végére nálam üres hurok, a másikra a forgókapocs kerül.

Horgászembernek látványnak sem utolsó...

A csali mellett már jól látszik, milyen finom a drót.

Nagyon fontos, hogy minden elkészített előkét próbáljunk ki. Én egy vödröt szoktam használni, amibe valamit teszek, hogy a súlya 8kg legyen, és azt emelem meg egy határozott, de nem durva mozdulattal. Néha akad egy-egy ami elszakad, otthon ez még nem annyira bosszantó!

Következő postomban megmutatom a drótfonatos előke készítésének másik, még jobb és egyszerűbb módját, amikor is melegítéssel kilágyítjuk a drótot, és úgy csavarjuk össze.

Így már nem csinálhatnak galibát..!

"A horgász - bár van rendes munkája, és minden OK körülötte, félig-meddig mégis a társadalmon kívül él, mert lélekben állandóan a tóparton van sörrel a kezében, valami haverjával, vagy éppen egyedül, és bütyköli a szereléket, turkál a kukacban, készíti az etetőanyagot, a bojlit, vagy azon gondolkodik, hogy legközelebb hova menjen és milyen dipet használjon: meggyeset, barackosat, vagy inkább valami vaníliásat..."

Zseniális írás A. tollából, remélem mindenki magára ismer:)

Jól beharangoztam ezt az postot, de nem született meg: egyre több írás fektet nagyobb hangsúlyt a halfogás, a természet élvezete helyett a különböző horgásztermékekre.

Aki (erősen túlzó kifejezéssel élve) műszaki paraméterekre kíváncsi, ott ömlesztve megtalálja.
Aki szeretné megúszni a kísérletezést különböző módszerekkel, úgysem fogja.

És végül de nem utolsósorban, nem szándékozom a hazánkban sajnos többségében silány minőségű, túlárazott, ostoba marketinggel nyomatott horgásztermékeket promotálni.

A hal legyen veletek, és ne feledjétek, hogy visszaengedése tényleg növeli a nap fényét!

Személyes tapasztalatom még nincsen vele, de feltétlenül jó dolog, hogy nem egy külföldi gyárban készül nagyipari mennyiségben! Írd meg a véleményed, ha már kipróbáltad!

www.balincsali.net

A multis dobás sikerét befolyásolja a műcsali súlya és mérete, illetve a kettő aránya. Ezt nagyon nem részletezném, értelemszerű. Hadd mutassak meg néhány csalit, amik szerintem ideálisak kezdőknek, a dobás gyakorlásához, és elsősorban nagyon eredményesek is:)

(én ezekhez egy 50 grammos, viszonylag lágy, "C" akciójú botot használok)

Nyélgázzal tolom át a zsigát a Nándor felé vezető út kanyarjain, a csomagtartóban a horgászcucc és a kiszabadult giliszták úsznak a kishalas vödörből kilötyögő vízben. Hajnal van, fél öt felé jár, a táj meghitt csöndjét csak a négy Weber karburátor ordítása töri meg. Kitérő a kocsmába (Dózsa György / Kossuth Lajos utca sarkán, dél felől érkezve bal kéz felé), kávé, cigi, napijegy meg persze szotyi, sör, energiaital vételezése. Kicsivel később, öt óra előtt három másodperccel az első etetőkosár már szaggat a tó közepe felé.

Szevasztok, megjöttünk. Ez itt a nándori tó, vagyis a Rézparti víztározó!

View Nándori tó in a larger map

Legyen szinte bármelyik tavakban elterjedt halfajta a kedvenced, ha ügyes vagy, itt esélyes, hogy meg tudod fogni. Megpróbálok kicsit segíteni benne, hogy ha úgy döntesz, hogy elutazol meghorgászni ezt a szép tavat, sikerélménnyel gazdagodj.

A tóban a fő hal a ponty és az amúr. A legtöbben ezekre horgásznak, de ezen belül is inkább megszokott módon a ponty a favorit. Az itt pontyozó emberek túlnyomó része tag, sokuk saját stéggel rendelkezik, ahol rendszeresen etet. Hogy mivel, azt ti is ki tudjátok találni, annyit segítek, hogy nem Maros Mix a neve. Ha pontyot szeretnétek fogni, és nem tudjátok hol van az etetés, érdemes többféle távolságra horgászni, hamar kiderül, merre szívogatják az iszapot.
Gigantikus méretű pontyot én még nem fogtam itt, de nagyon szeretek match bottal, 16-os zsinórral horgászni a 2-5-7 kilós potykákra, jó szórakozás, igazi peca! Főleg, ha megtalálja a horgot egy jobb karban lévő amúr...

A nem beláthatatlanul széles tó közepén húzódik a patakmeder, ezt a távolságot nem célszerű erőltetni, itt vannak a legkomolyabb dolgok a víz alatt, az akadók szempontjából amúgy egyáltalán nem veszélytelen vízen.

Az amúrok szeretik ezeket a részeket... Egy tavalyi éjszakai horgászaton történt az, hogy Józsikával egy rettenetes kapásra ébredtünk. 150 grammos DAM Sumo bot, 35-ös zsinór a 60-as orsókon, vastagszárú bojlis horog, szóval nem finomkodtuk el nagyon. Jó tíz perces küzdelem után a lámpafénynél megjelent egy combnyi vastag, rettentő hosszú amúr... Óvatosan felhúztam a felszínre, erre ő megfogta és úgy kifeszítette magát, hogy nem tudtuk megmeríteni a kb. 70 centi átmérőjű szákkal. Aztán egyszer csak megunta a tökölést, és megindult mint a puskagolyó a szomszéd stég felé, szanaszét szakítva mindent. Egyszóval, én már csak akkor merek örülök a nándori amúrnak, amikor szórom a sót és nyomom rá a fokhagymát:) Vigyázzatok, életveszély. Gondoljátok: jól van, mondjad csak, fogtam én már nagyobbat is, szarabb terepen... OK, úgy legyen (és az ügyesebbektől én is szívesen tanulok - no offense).

A tóban elég sok a takarmányhal, egy kis picker bottal, jó etetéssel és ügyes csaliválasztással hamar megtelik a diszpis vödör:) Keszeg inkább a mélyebb, szép kárászok főleg a sekélyebb részeken foghatók. Sok idős horgász van, akik nem bonyolódnak bele a legmodernebb, sokszor sokkal eredményesebb horgászmódszerek megismerésébe. Volt, hogy egy bácsi látva, hogy pár óra alatt szinte az összes keszeget kifogtam a tóból (persze vissza is kerültek), elvesztette a türelmét... Legyetek udvariasak, barátságosak a helyiekkel, ahogy már írtam, itt a horgászok nagyobb része tag, maradjon meg a jó hangulat, ne váljanak a napijegyesek célponttá. Nélkülük, és a történeteik, tanácsaik híján ezt az írást sem olvashatnátok.

Ragadozókban is bővelkedik a víz, süllő, csuka, balin szép számmal van benne. Csukázni a hidegebb hónapokban szoktunk, a keleti parton, süllőzni bármikor, bárhol érdemes.  Nyáron rengeteg balint lehet látni, nem szégyellősek, a stégek előtt is úszkálnak, csapatostul. Nem könnyű megfogni őket, de nem is lehetetlen... A pergetés itteni titkait nem árulom el, de ha szereted ezt a módszert, talán te is érzed, hogy nem is feltétlenül muszáj..:)  De hadd ismételjem magam. A tó műcsali temető, nagyon sok helyen szinte csak felszíni csalikkal lehet horgászni, vagy bokorugró villantókkal, ezekkel azonban még nem sikerült itt halat fognom. De mindig érdemes próbálkozni, erősítse a kivétel a szabályt.

A csukázásra visszatérve, a rengeteg tőke miatt nem szoktunk belebonyolódni a szerelék összeállításába: parafa dugó szigszalaggal a zsinórra rögzítve, acélelőke és egy hármashorog, kétágúvá alakítva csípőfogóval. Ez nekem annyira bevált, hogy már soha nem használok három ágú horgot csukázáshoz, az egyik ágát mindig levágom. Így könnyebb és kíméletesebb is kiszedni a csuka pofájából. Ezt még gyerekkoromban tanultam a Hárosi-öböl partján az ottani horgászoktól.

A helyi pecások köreiben él egy legenda, hogy van pár nagyon nagy haresz a tóban, ami valószínűleg így is van, hiszen ismereteim szerint kell harcsa is egy horgásztóba, azonban senkit nem ismerek, aki kifejezetten harcsára horgászna, ráadásul csónakból nem is lehet ezen a vízen pecázni. Azt hiszem figyelmen kívül hagyhatjuk ezt a kérdést, ez nem egy harcsás tó, bár az igazsághoz tartozik, hogy volt már, hogy tettünk naiv kísérleteket harcsafogásra (sikertelenül). Summa summárum, próbálkozni mindig kell, de más módszerekkel, más halakat megcélozva sokkal többre vihetjük itt.

Harcsák... Aki ide merészkedik horgászbottal a kezében, vegye elő minden tudását, hogy elkerülje a törpeharcsákat! Sajnos elterjedt szokás a törpéket a partra dobálni. Én azt mondom, ha már valaki lusta ahhoz, hogy megtalálja a módját annak, hogy ne fogja ki őket akaratlanul, vigye el és vagy pörkölt, vagy macska. Sok jó csali van, amit nem vesz föl...

Végül pár szárazabb infó a tóról:

-a víz kezelője: Rézparti Horgász és Környezetvédő Egyesület, Magyarnándor, Rákóczi út 19.

-jellemző halfajták: amur, ponty, süllő, csuka, balin, ezüstkárász, keszegfélék, törpeharcsa

-vízfelület: kb. 9 hektár, átlagos vízmélység: 2 méter. a meder akadós, iszapos.

-napijegy a kocsmában váltható, (lehetőség szerint érdemes előző nap megváltani, a tó előbb nyit, mint a krimó) éjszakai horgászat csak nyáron, pénteken, szombaton.

-A bojlis és léki horgászat a tavon nem megengedett, autóval csak a parkolóig lehet menni, a horgászhelyek kipakolás idejére sem közelíthetőek meg kocsival (nincsenek különösebb távolságok).

-Budapestről kb. 1,5 óra autóval, és innen már csak 20-30 perc az Ipoly...

Ha van tapasztalatod, kérdésed, vagy vitatkoznál, oszd meg velünk!

Tavasszal találkozunk a parton, szevasztok!

Sok ellentmondás van az igazi vízparti tapasztalatok és a forgalmazók által fizetett reklámcikkek állításai között. Sajnos sokan elhiszik ezeket, ha egy ismert "horgász személyiség" nevét látják az írás alatt. Ugyanez a helyzet meglepő módon a külföldön népszerű, Magyarországon meg legalább 30 éve a balladisztikus ködből felemelkedni nem tudó multiorsó-mondakör terén. Régen a horgászírók még alig tettek említést róla, igaz, akkoriban a legtöbb ember számára elérhetetlenek voltak.
Manapság viszont már bárki számára megvásárolható, a legtöbb változatban, igen jó minőségben, nem irreálisan drágán. Külföldről.
Külhonból. Másik országból. Ebay-ről. Például. Keress csak rá: Penn Level Wind fishing reel. Ez a nulla csapágyas orsó életed végéig kiszolgál és még utána is. Az árát látni fogod. Kiváló úszós csukázáshoz, és még sok módszerhez, ahol nem szükséges a különösebben nagy dobás.
Üveggolyókkal bolondítják meg a horgászokat. A gyenge minőséget csicsás dizájnnal és mindenféle halandzsa faszsággal akarják eladni, olvass csak bele egy Shimano katalógusba. Aero wrap, tuff action, oriental arts with pride, kiver a víz a sok baromságtól, úgy hajítottam ki ezt a szemetet a kukába, hogy csak úgy porzott. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy egyik kedvenc botom egy Shimano Picker - félreértés ne essék, itt nem a konkrét márka baszogatása folyik, lehetett volna bármilyen más katalógus vagy autótípus ismertető prospektus...

No de vissza az eredeti témához.

A (multis)botról: nagyon sokáig használtam egy 270cm-es 15-45 grammos viszonylag merev, nem revolvernyeles pergetőbotot, ABU multiorsóval. Rengeteg szép halat fogtam vele, soha nem éreztem kifejezett hátrányát, hogy nem revolvernyeles a bot. Az utódja, egy  revolvernyeles bot, kicsit lágyabb blankra. Itt érkeztünk el egy fontos dologhoz. Az én tapasztalataim szerint aszerint érdemes a botot kiválasztani, hogy mire, hol (mekkora, milyen tömegű) műcsalikkal, szerelékkel akarsz pecázni. Az előbb említett "hagyományos" bottal min. 14 grammos (pl. Salmo Frisky), relatíve kis méretű, tömör műcsali kellett a hosszabb dobásokhoz, ahol már akár erőből is meg lehetett suhintani a cájgot. A kicsi X-Rap-pel, azt hiszem 5cm, szinte lehetetlen volt 5-6 méternél messzebbre dobni, a pontos dobást meg élből elfelejthetted. A lágyabb multis bottal már használhatóak könnyebb csalik is, annak ellenére, hogy a botra az van írva: 50g dobósúly. Nyilvánvaló, hogy ez egy erős pergetőbot, nem 5 centis rapalák dobálására való, csupán azt szeretném ezzel a példával megmutatni, mennyivel fontosabb lehet a bot akciója, mint az, hogy mi van ráírva. Érdekes módon kiveszett a horgásztudatból a botok akciójának a megjelölése. Tudjátok még mit jelent az A, B, C-akció? Kár, hogy ezt ma már sokszor figyelmen kívül hagyják a gyártók (pontosabban: megrendelők, a gyártók Kínában azt és olyan színnel írják rá, amit a márka főembere kitalál) és a forgalmazók és nem ír(at)ják rá a botokra.
Tehát szerintem multiorsós pergetéshez, de más módszerekhez is jobb egy C-akciós, lágyabb karakterű horgászbot, könnyebb dobni vele, kevésbé kell túlsúlyozni (sokszor kényelmes megoldás, főleg jó, halas vízen, ahol nem kell szarrá finomítani a szereléket), kisebb műcsalikkal sem jön zavarba. De jó is a lágy bot, ha a nagy balinozás közepette megjelenik egy csapat sügér a part mellett, és már mehet is közéjül a kicsi villantó:)

Az orsóról: sokat dumáltam itt a pergetésről, való igaz én is legtöbbet erre használom a multiorsót, de el kell, hogy mondjam, nagyon régóta használom a már említett Penn Level Wind orsókat is. Ezekről tudni kell, hogy nincsen bennük golyóscsapágy, ipari csapágy, ARB, SRB, RB, RR a tököm tudja milyen kamu, csak bakelit és saválló acél. Kész, viszont látásra, utoljára gyerekkoromban szedtem szét, kíváncsiságból amikor megkaptam. Szerencsés srác voltam, hogy már akkor ilyen orsóm lehetett (de ma már kb. 50 USD-ért házhoz viszik neked). Szóval egyszerű és elnyűhetetlen szerkezet, egyszerű fékkel, a fárasztáshoz a megszokott fék, ezen kívül pedig a dob forgását lehet még egy rugós, súrlódó fékkel szabályozni. Nem mondom, hogy soha nincs gubanc, de azért nem tragikus a helyzet, ezzel is lehet kis gyakorlás után 20-25 méterre dobni egy nehezebb (főleg ólmos) szerelékkel.

Az ABU Ambassadeur C3 5500-as orsóról különösebben nem akarok sokat írni, neten minden adat fönt van róla, centrifugálfékes, ezzel simán elérhető a peremfutó orsóval dobható távolság, tehát ebben a tekintetben itt nincs különbség peremfutó/multis között.

A bot és orsó páros akkor megfelelő, ha az összeszerelt cájg súlypontja ott van, ahol fogod, vagy esetleg egy leheletnyit előbbre (mert akkor tudod korrigálni a botvégbe dugott kisebb súllyal). Ha már veszel botot, vegyél revolvernyeleset, de ha drága vagy már van másik bot, ne kapkodd el, először gyűjtsél tapasztalatot, lehet, hogy felesleges pénzkiadás, tökéletesen meg lehet szokni a sima nyéllel is. Könnyebb pergetéshez például csak átteszem az orsót egy 5-20 grammos, 210cm-es botra és már jöhetnek is a domolykók meg a jászok kifele a vízből!

 Sokat problémáznak a dobással, rossz vele dobni, gubancol, nem lehet megtanulni, nehéz, stb., ez marhaság. Alaphelyzet ugye, hogy nem vagyunk tök hülyék, mert akkor rossz időtöltést választottunk. Kezdetben érdemes egy centrifugálfékes orsóval indítani: esetemben a C3-asban 6 db súllyal lehet öt állásban szabályozni a centrifugálféket. Nagyon más technika mint az atombiztos Level Windekkel, szóval tanulni, szokni kellett még egy kicsit: először kiengedtem mind a hat súlyt, hadd fogják meg erősen a dobot, és utána szépen fokozatosan négy, három, kettő, és végül egy sem volt már kiengedve. Nem nem nagy ügy, ne az előítéletek határozzák meg a dolgot. 10-ből 8 ember elrontja és elmegy a kedve: ők azok akik túl sokat olvasnak rosszul megírt cikkeket és eleve úgy állnak hozzá, hogy úgyse fogom megtanulni. 10-ből a maradék kettő megérti, hogy egyszerű csak szokatlan mód, és át kell állni agyban.

Még egy gondolat a zsinórról: pergetéshez 0.20-as fonott zsinórt használok, tavaly talán három műcsalit vesztettem csal el akadóban. Legtöbbször ki tudom vele húzni a bokrot:) Vastag, feltűnő színű, de ha ez a kristálytiszta vízben a jóllakott domolykókat nem zavarja akkor engem sem. Nekem nagy dobásokhoz multival jobban bejön a fonott, kevésbé dobja szét magát ha kicsit elsokallom, és könnyű kibogozni mert látod a szálakat, az átlátszó damiltól csak beszédülsz, ha elemezni kezded a gubancot:)

Végül pár kép az orsóról, különös tekintettel a centrifugálfékre, mert úgy vettem észre, sokak számára nem egyértelmű a működése, beállítása.

A centrifugálfék beállítása: levesszük a fedelet, kihúzzuk a dobot, aminek a másik (most belső) oldalán látható a hat darab súly, amik vagy teljesen betolva rápattanva rögzülnek a kis rudacskán, vagy óvatosan lepattintva onnan szabadon ki tudnak csúszni rajta ahogy pörög a dob. A harmadik képen egy sem, a negyedik képen négy műanyag súlyocska "működne". Az utolsó képen látható a fékdob, aminek a dob pörgésekor a centrifugális erő nekinyomja a kis súlyokat.